Farkas László: Érintés
Hogy mit jelent számomra az érintés?
Érintés, ami két idegent összeköt egy villanásnyi pillanatra,
szerető anya, ki rosszcsont gyermekét féltőn simogatja,
szerelem, mi minden bajon újra és újra átsegít,
vigasz, ha lelkem búja fájón nyomorít,
remény, mikor nem látom az út végét,
segély, ha szeretetet koldulok az út szélén,
fohász, ha már végképp minden hitem elhagyott
nyugtató szó, amikor szilaj vadként tombolok,
ölelés, ha már az utolsó barát is végképp eltaszít,
vezetés, mikor a lilaköd már-már teljesen elvakít,
menedék, féktelenül pusztító förgetegben,
feledés, rossz napok okozta fájó merengésben,
kinyújtott kar, ha fuldoklom az élet tengerétől,
színarany pajzs, a jó és rossz, örök küzdelméből,
irgalom, mikor földön fekve minden vándor belém rúg,
tilalom, amikor gonosz csábítás a bűzös mocsár felé húz,
józanság, ha önteltség tompító mámora részegít,
barátság, mikor az ellenség hada körbevesz és bekerít,
gyógyító orvosság, a betegség sötét börtönében,
üvöltő igazság, hazugságom üres, szégyenteljes csendjében,
felszabadult sóhajtás, a Holttenger legmélyebb pontjáról,
legvégső dobbanás, mellkasom szív felöli tájáról.
Megpihenés, véres harc után, halotti nyugalomban,
végső nyughely, vesztett háború végén, egy jeltelen sírban,
hűvös márvány, mely vésve őrzi életem vággyal teli ömlengését;
„Itt nyugszik az ember, ki meghalt egy gyengéd érintésért.”
Farkas László
Farkas László
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
